Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
Magyar Fejlesztési Bank Zrt.
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
NMI
Hungarian Review

A misztikusok útjai

Mikor aztán végére jutottam ezeknek a tanulmányoknak, minden igyekezetemmel a misztikusok útja felé fordultam, és megértettem, hogy az ő ösvényük csak az elmélet és a gyakorlat egységében járható. Fáradozásuk eredménye ugyanis az volt, hogy elhárították a lélek elé tornyosuló akadályokat, tisztán megőrizték magukat az aljas lelkülettől és gonosz jellemvonásaitól, hogy végül elérjék általa a szív teljes megtisztítását – mindentől, ami csak a Magasságos Istenen kívül létezik – és felékesítését az Istenről való elmélkedés gyönyörűségével. Az elméleti tudás könnyebb volt számomra a gyakorlatnál. Ezért azzal kezdtem, hogy tudásukat könyveik áttanulmányozása révén elsajátítottam. Ilyen volt például Abú Tálib al-Mekkíj – Isten legyen vele elégedett! – A szívek tápláléka című műve; aztán al-Hárith al-Muhászibíj könyvei; al-Dzsunejd, as-Siblíj, Abú Jazíd al-Bisztámíj – Szentelje meg az Isten lelküket! – sokat idézett magvas mondásai; és még egyéb művek az ő tanítómestereiktől. Így aztán megismertem tudományos célkitűzéseik lényegének magvát és elsajátítottam mindazt, ami tanulás és hallomás révén az ő útjukból egyáltalán megszerezhető. Nyilvánvalóvá lett számomra, hogy legjellemzőbb sajátságaik épp azok, amikkel nem ismerkedhetünk meg tanulás által, legfeljebb csak közvetlen tapasztalás, belső átélés, a tulajdonságok átváltozása folytán. Mert micsoda különbség van aközött, hogy valaki ismeri az egészség fogalmi meghatározását, valamint a jóllakottság meghatározását, okaikat és feltételeiket, és aközött, hogy ő maga egészséges és jóllakott. És mekkora a különbség aközött, aki ismeri a részegség meghatározását, tudniillik hogy az olyan állapotra vonatkozik, amely azért jön létre, mert a gyomorból felszálló gőzök rátelepednek a gondolkodás forrásaira, és aközött, aki részeg. Sőt olyan részeg, aki nemcsak hogy nem ismeri a részegség meghatározását, de nincs is tudatában részegségének. A józan viszont ismeri a részegség meghatározását és összetevőit, de semmi köze a részegség mámorához. Vagy ott van az orvos, aki éppen betegeskedik, jól ismeri az egészség fogalmi meghatározását, okait és a szükséges gyógyszereket, mégis híjával van az egészségnek. Éppen így különbség van aközött, hogy ismered az önmegtartóztatás lényegét, feltételeit és okait, és aközött, hogy magad éled át az önmegtartóztatás állapotát, mert lényed idegenkedik a világtól. Meg vagyok győződve arról, hogy nekik átélt állapotaik vannak, nem pedig közölhető vélekedésük. És ami csak az elméleti tudás segítségével megszerezhető, azt már elsajátítottam és nem maradt más hátra, mint az, ami a hallomás és a tanulás számára hozzáférhetetlen, mert csak a tapasztalás és a gyakorlás útján érhető el. És ama tanulmányok folyamán, melyeket végeztem és az utak során, melyeket a tudományok két fajtájának, a vallástudományoknak és a racionális tudományoknak a kutatása közben bejártam, elnyertem a magasságos Istenbe, a prófétaságba és az utolsó ítélet napjába vetett megingathatatlan hitet.

Ez a három hittétel nem konkrét, körülírható bizonyíték, hanem számos, nem részletezhető ok, körülmény és a tapasztalás által vert kiszakíthatatlan gyökeret a lelkemben. Világossá vált előttem, hogy a túlvilági boldogságot csak akkor érhetem el, ha istenfélő életet élek, lemondok vágyaimról, meg hogy mindennél fontosabb a szív elszakadása a földi dolgoktól azáltal, hogy mind jobban idegenkedik e csalóka világtól, egyre inkább az örökkévalóság felé fordul, és minden igyekezetével a magasságos Isten felé törekszik. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az ember lemond a hírnévről és a gazdagságról, s kerüli az elfoglaltságokat és kötöttségeket. Aztán megfigyeltem saját körülményeimet és úgy találtam, hogy belebonyolódtam a megkötöttségekbe, melyek körbefogtak mindenfelől. Megfigyeltem foglalatosságaimat, melyek között a tanítás és az oktatás a legkülönb, s azt találtam, hogy egyre csak olyan tudományokkal foglalatoskodtam, melyeknek nincs jelentősége és nincs semmi haszna a túlvilágra vivő úton. Azután elgondolkoztam azon, hogy milyen szándék vezérel a tanításban, és úgy találtam, hogy azt nem feltétlenül és kizárólagosan a magasságos Isten kedvéért végzem, hanem indítéka és mozgató rugója inkább a minél nagyobb tekintély kivívására irányuló törekvés és a hírnév terjedése utáni vágyakozás. Megbizonyosodtam tehát afelől, hogy omladozó szakadék peremére jutottam és már közel vagyok a pokol tüzéhez, ha neki nem látok dolgaim rendbe tételéhez. [...]

De akinek nem volt alkalma az átélésre, az a mások tapasztalata és csak hallomás útján szerezhet bizonyosságot róla, mert ha elég gyakran van együtt misztikusokkal, akkor bizonyossággal meg fogja érteni a reá utaló jelek segítségével. Így ha valaki részt vesz összejöveteleiken, átveszi tőlük ezt a hitet. Mert ők olyan emberek, akik soha nem hagyják, hogy a társuk boldogtalan legyen. És akinek nincs alkalma arra, hogy társaságukban megforduljon, annak egyértelmű bizonyítékok által meg kell győződnie arról, hogy ez az állapot lehetséges, amint említettük A vallástudományok életre keltése című munkánk egyik könyvében, melynek címe: A szív csodái. A bizonyítékokkal való igazolás: tudomány; az istenközelség állapotába jutás: átélés; a hallomás és tapasztalat jóhiszemű elfogadása pedig hit. Ez itt három fokozat: „Az Isten is fokozatokkal emeli magasabbra azokat, akik közületek hisznek és akiknek tudás adatott”. Ezek után tudatlan emberek következnek. Ők azok, akik tagadják ennek alapját, csodálkoznak ezen a beszéden, és ha hallják, gúnyolódnak, és így szólnak: Furcsa, hogy mit össze nem hordanak! Pedig az ilyenekről mondta a magasságos Isten: „Vannak közöttük olyanok, akik hallgatnak rád. De amikor elmennek tőled, azt mondják azoknak, akiknek tudás adatott: »Mit is mondott ez itt az imént?« Ők azok, akiknek Isten lepecsételte a szívét, és akik a tulajdon vágyaikat követik.” Elvette Isten hallásukat, és látásukat elvakította. És ami szükségképpen világossá vált számomra azáltal, hogy útjukon járva tapasztalatot szereztem, az a prófétaság valósága és sajátossága volt. Elengedhetetlen követelmény tehát a figyelmet a prófétaság alapjaira irányítani, mivel feltétlenül szüksége van rá az emberiségnek.

(Abú-Hámid Mohammed Al-Ghazálíj: A tévelygésből kivezető út. Ford. Németh Pál. 2003, Mikes International, Hága, 24-28. Részletek.)



« vissza