Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Abraham Kuyper, egy újító konzervatív

A 19. század eszmetörténeti értelemben rendkívül gazdag új ideológiákban, forradalmak kirobbanásában és konzervatív ellenválaszokban. Az 1789-es francia forradalmat követő napóleoni hódítások, a konzervatív Szent Szövetség megalakulása, az angol, francia, és német liberalizmus előretörése mind-mind meghatározó szereplői voltak e korszaknak. További fontos átalakulások is jellemezték ezt a korszakot: a marxi-engelsi kommunista ideológia, a dinasztikus politikai gondolkodás helyébe lépő bismarcki nemzetállam és sikeres érdekérvényesítése. Konzervatív válaszként az 1870–71-es I. vatikáni zsinat dekrétumait lehet megemlíteni. A római katolikus, illetve a protestáns egyházak részéről egyaránt történtek a liberalizmussal szembeni állásfoglalások. Ők igyekeztek az évszázadok során kialakult vallási és társadalmi együttműködést megőrizni a politikában, a kultúrában, és a személyes hétköznapi életben. ilyen körülmények közt érdemes bemutatni egy holland konzervatív politikus, Abraham Kuyper munkásságát, hiszen korának egyik meghatározó személyiségéről van szó, akinek munkássága napjainkban is a kereszténydemokrácia egyik fontos példája.

Abraham Kuyper (Kuijper) 1837. október 29-én született a holland királyságbeli Maasluisben. Édesapja Jan Frederik Kuyper volt, aki a Holland Református Egyház egyik lelkipásztoraként szolgált. iskoláit otthoni oktatásban végezte, a gimnáziumot pedig Leidenben. A református hiten belüli személyes megtérése tízéves korában történt. Már alsófokú tanulmányai alatt is nagy érdeklődéssel olvasta a különböző újságokat, emellett a politika is érdekelte. 1855-ben kezdte meg tanulmányait a Leideni Egyetemen, ahol 1863-ban védte meg disszertációját Kálvin János és Jan á Lasco lengyel reformátor egyházkormányzati munkáit összehasonlítva. A felsőoktatásban nemcsak az ortodox protestánsokkal kereste a kapcsolatokat, de a liberális teológusokkal is. Mély benyomást gyakorolt rá egy angol írónő, Charlotte M. Yonge (1823–1902) regénye, a The Heir of Redclyffe, melynek olvasása során ébredt rá arra, hogy milyen gyarló és bűnös, illetve szüksége van isten kegyelmére. A Biblia mellett ez volt az a másik fontos mű, ami Kuypert a hitvalló konzervatív kereszténység felé vitte a továbbiakban.

1863-ban házasodott meg Johanna Hendrika Schaay-al. Nyolc gyermekük született.1 Ugyanebben az évben egy Beesd nevű városkában kezdett felszentelt lelkészként szolgálni. Az itt élők mély vallásossága nagy benyomást tett rá, melyet az ortodox református hit melletti végleges elköteleződés és a politikai életben a forradalomellenes politizálás kísért. 1867 és 1870 között Utrechtben prédikált, ahol szembehelyezkedett a szekuláris liberális elveket valló „etikus” református szárnnyal. 1874 márciusában bekerült a holland parlamentbe. Emellett újságírással is foglalkozott, és több évtized alatt legalább ezer cikket írt, kulturális, vallási és politikai témákban. A Forradalomellenes Párt hivatalosan 1879. április 3-án jött létre,2 s ezt követően 1880. október 20-án megalapította az Amszterdami Szabadegyetemet, melynek első rektora és teológia professzora volt. Írói munkássága rendkívül elfoglalta. Emellett együttműködést kezdeményezett a holland római katolikusokkal a szociális és politikai szervek fölötti irányítás érdekében. 1898-ban az Amerikai Egyesült Államokba utazott és a Princeton-i Teológiai Szemináriumon tartott egy híres beszédsorozatot Kálvinizmus és modernitás címmel. Ezekben tárgyalta a kálvinista mindennapi lelki életvitel, a református hit többi egyházhoz való viszonyának a tudományokkal és a művészetekkel való kapcsolatát. Nézetei szerint a hitvalló (ortodox) református dogmatikára épülő kereszténység az, amely a protestáns országokban fölveheti a harcot az egyre jobban nyomuló modernizmussal szemben. Egyik munkája magyarul is megjelent.3 1901–1905 között Hollandia miniszterelnöke volt, 1920. november 8-án hunyt el.

Kuyper neo-kálvinista és kereszténydemokrata nézetei megmutatkoztak a gazdasági szabadság és az állam általi gazdasági befolyás mértékét illetően. 1891-ben, az első Keresztény Szociális Kongresszus gyűlésén határozottan fölszólalt a holland kiskereskedők és munkások érdekében. Politikai újsága, a De Standaard számos ezzel kapcsolatos írást közölt, amelyek lényege, hogy a hollandiai adórendszert komolyan át kell alakítani. Az alapvető élelmiszerekre kisebb, a luxustermékekre, a szeszesitalokra és a húsra magasabb adót kell kivetni, valamint meg kell szüntetni az államilag finanszírozott lottózást. A marxistákkal szemben a keresztény szakszervezetekre kell építeni. Fontos volt számára visszaszorítani a fölösleges befektetési részvényeket, melyek „kapzsiság vezérelte magas kockázatot”4 jelentettek. Meggyőződése szerint a „kleine luyden”-re, a hívő, szerény, szorgos életet élő kispolgárokra kell alapozni, legyen az földműves vagy munkás, kiskereskedő. Az ellenőrizetlen kapitalizmus mellett a modernizmussal is így kívánta felvenni a harcot, amely a racionalizmus és az 1789-es francia forradalom kirobbanása után alá akarja ásni a társadalom élő szervezetét.5

A holland protestantizmuson belül nem voltak ismeretlenek a konzervatív és liberális szárny összecsapásai. Korábban megmutatkozott ez az 1618–19-es dortrechti zsinaton is, amikor a kálvini elveket védték meg a teológiailag lazább arminianizmussal szemben. Kuyper ugyanezt az ortodox ellenvéleményt vitte tovább, csak még markánsabban. 1871. április 14-én az amszterdami Odeon színházban tartott beszédében a modernizmust – mind teológiai, mind politikai értelemben – fata morgana, vagyis „délibáb” elnevezéssel illette.6 Meglátása szerint ennek az eszmének igen kidolgozott polemikus módszerei vannak a kereszténységgel szemben, többek között annak meggyengítésére. Mindezen véleményeit rendkívül határozottan igyekezett érzékeltetni hallgatóságával, amelyek során olyan mondat is elhangzott tőle, hogy „a lelkek küzdelme a fejetek fölött zajlik”.7 A fata morganának három tulajdonságát különböztette meg: 1. Elbűvölően gyönyörű. 2. Az első pontot meghatározott jogi törvények követik. 3. Ez az ideológia minden valóságot nélkülöz. Ezek szerinte a holland egyházon belül a korábbi groningeni iskola és ál-hitvallók (half-Confessionelen) formájában nyilvánultak meg, melyek a Bibliába göngyölve igyekeztek tanításaikat becsempészni a gyülekezetekbe. Külső tényezőkként állapította meg a német idealista filozófiát, a francia forradalom által realista módon megközelített munkáról és kereskedelemről való felfogást, a természettudományok dicsőítését, illetve az egyház hivatalos mesterséges nyelvezetét.8 Emellett fontos kijelentése volt, hogy a modernizmus mint olyan nagyon ügyesen tud kritizálni, de képtelen egy stabil dogmatikai rendszert kiépíteni, épp ezért különleges kinyilatkoztatás hiányában széthullásra van ítélve.9

Mivel a korabeli Holland Királyság felekezeti arányait tekintve kb. 60 százaléka volt protestáns, és közel 40 százaléka római katolikus, ezért a politikus egy olyan ideológiát dolgozott ki, mely szerint három hatalom harcol az országon belül, már évszázadok óta: a római katolicizmus, a kálvinizmus és a liberalizmus.10 Hozzá, és egyik tanítványához, Herman Dooyeweerdhez (1894–1977) köthető az úgynevezett szféra-szuverenitás elvének kidolgozása. Dooyeweerd jogi tanulmányokat folytatott a Kuyper által alapított Amszterdami Szabadegyetemen, amelynek 1926-ban jogi professzora lett. Az ő megfigyelései szerint a nyugati civilizáció hanyatlását René Descartes (1596–1650) francia filozófus fellepésével lehet datálni, amikor is a korábbi skolasztikus és teológiai alapokra épülő világlátást felülírta a matematikai számításokkal és természettudományos módszerekkel alátámasztani kívánt racionalizmus segítségével. Másik fontos gondolata, hogy az európai világfölfogást egyfajta teremtésen belüli dualizmus hatja át, amely a platóni filozófiából és görög mitológiából származik. Ezek a véleményei alkotják a téziseket. Antitézisként Kuyper elméletét hozza föl, mely szerint a kereszténységet számtalan alkalommal érte kihívás a hit és a különböző filozófiák összevetésével kapcsolatban. Ezért próbálta Szent Ágoston (354–430) szintézisbe hozni a keresztény hitrendszert a neoplatonista bölcselettel, valamint a középkorban Aquinói Szent Tamás (1225–1274) a teológiát az arisztotelészi gondolkodással.11 Ezen véleményeit Dooyeweerd két könyvében, a Roots of Western Culture, valamint az In the Twilight of the Western Thought című művekben fejtette ki. Szerinte a dualizmus nem lelki hatalmak között áll fenn, hanem a Teremtő és a teremtményei között, s ezek közé egyaránt tartoznak angyali és démoni hatalmak. A teremtett világban minden élőlény hierarchiában él, így az ember is. Az ember világban betöltött szerepe kapcsán megkülönböztették a teremtési megbízást, és a kulturális megbízást (Creation Mandate, Cultural Mandate). A bűneset következtében megromlott világban mind az ember, vele együtt pedig az egyes társadalmi szférák, struktúrák is szembekerültek istennel, lázadva Ellene.12 Az Úrnak azonban már mindezek bekövetkezte előtt tervében szerepelt a világ megváltása. Ebben az esetben az egyén mellett a társadalmi szférák szintén megváltásra szorulnak. Kuyper megkülönböztette a helyi (local government), és a központi (central government) közigazgatás szerepeit, mint egymással párhuzamosan működő szférákat; Ez Dooyeweerdnél annyival egészült ki, hogy a helyi hatalom függ a központitól. Egyházfelfogásuk szerint maga az egyház Krisztus által alapíttatott, és a többi társadalmi szférák között létezik, azonban földi megnyilvánulásában úgyszintén megromlott működésében, így mindig törekedni kell a helyes hitvalló gyakorlatra a romlással szemben. Egy rendkívül fontos gondolatuk volt az úgynevezett pillarizáció, amely szerint a holland társadalom több „oszlopra” épül. Egyszerre léteznek római katolikus, református és liberális (mely mindkét előző példából gyűjthet támogatókat) oszlopok, szférák. Ezen szféráknak saját független, egymástól jól elkülönített iskolákkal, újságokkal, kórházakkal, sajtóval, egyesületekkel kell rendelkeznie, így teljesítve kötelességeiket a társadalomban.13

A források vizsgálata alapján megállapítható, hogy Abraham Kuyper és tanítványai által megfogalmazott teológiai elméletek fontos, és egyben meghatározó tényezői voltak a korabeli kereszténydemokrácia számára, mindemellett pedig támpontot nyújtottak a későbbi konzervatív gondolkodóknak. A vallási értékekhez ragaszkodó, és az ezt szociális gondoskodással kiegészítő katolikus, és protestáns mozgalmak képviselőinek egyik méltán említésre érdemes alakja. Jóllehet, az eredetileg ortodox református, és királypárti Forradalomellenes Párt (ARP) az 1960-as évektől balra tolódott, míg 1980-ban fel nem oldódott a Katolikus Néppárttal és a Keresztény Történelmi Unióval a mérsékelt Kereszténydemokrata Tömörülésbe (CDA), azonban hatása máig érezhető a jelenkori holland politikai életben. Ennek két, máig működő példája az ARP-ből 1918-ban kilépett tagok által megalapított Református Politikai Párt (SGP), mely napjainkban egyedüliként támogatja a halálbüntetés visszaállítását. Másik, a konzervatív római katolikus, és karizmatikus keresztények támogatását egyaránt élvező vallási párt, a Keresztény Unió (CU), mely hasonló szellemiségű programmal rendelkezik, mint a régi ARP. Az abortusz, az azonos neműek házassága és az eutanázia kérdésében egyértelmű elutasítás a válaszuk, emellett pedig meg kívánják valósítani az egykeresős családmodell bevezetését, és kisebb állami szerepet vállalni az oktatás, valamint a szociális ellátás területein, az egyházak javára.



 

Jegyzetek:

 

 

1 Naugle David: Fact sheet on Abraham Kuyper. 1. https://www3.dbu.edu/naugle/pdf/FactSheet_Abra-ham.pdf (Letöltés: 2020. október 22.)

2 Jelszavuk „Isten, Hollandia, Orániai-Nassaui-ház!” volt.

3 Kuyper, Abraham: Kálvinizmus és modernitás. Koinónia Könyvkiadó, 2001, Kolozsvár. http://www.koinonia.ro/?konyv=171&kategoria=0 (Letöltés: 2020. október 23.)

4 van Dyke, Harry: Kuyper's early critique of unchecked capitalism. In Philosophia Reformata, Brill (2013) 115–123. „He urged the church to concern herself seriously with the plight of the working classes. In 1874 he railed against \”fictitious trade\” and mere \”paper assets.\” In an extensive commentary on his political party's program (1878/79).”

5 Uo., 119.

6 Molendijk, Arie L.: „A Squeezed Out Lemon Peel.” Abraham Kuyper on Modernism. In Church History and Religious Culture, Brill (2011) 397–399.

7 Molendijk 2011, 400.

8 Molendijk 2011, 401–403.

9 Molendijk 2011, 408.

10 van Rooden, Peter: Contesting the Protestant Nation: Cahinists and Catholics the Netherlands. in Etnofoor, Stichting Etnofoor (1995) 23–24.

11 Keene, Timothy: Kuyper and Dooyeweerd: Sphere Sovereignty and Modal Aspects. Transformation, Sage Publications, Ltd. (2016) 68–69.

12 Keene 2016, 70–71.

13 Keene 2016, 74–75., 78.


« vissza