Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

Pannon töredékek

"Persze már 1995-ben is sokat tudtam, vagy sejtettem arról, hogy az olasz baloldal és jobboldal hatalommegosztásának egyik alappillére az volt, hogy hagyják érvényesülni a leninista, a sztálinista, maoista, guevarista alapműveletlenséggel rendelkező baloldalt az oktatásban és a tudományban."

Majland, vagyis Milánó furcsa város, nem csupán Nagyabonyhoz képest sokkal több tornya miatt, hanem azért is, mert az utcáról nézve palotái sokszor szürkének, jelentéktelennek látszanak – de ha bejutsz! Már a kapualjban, majd az udvaron, és azután a lépcsőháztól mindenfelé. Pompa, mély és komoly, de nem hivalkodó.

Ma – saját feljegyzéseim szerint – négyszáztizenegyedik napja bámulhatom a kertecskémből az út túloldalán álló panelizéket, ahonnan már a horgászbolt, a trafik, a sarki fűszeres és a mellé berendezett ingyen-antikvárium is elköltözött. (Szerencsére jótékony fáink lombja ilyenkor, tavasztájt takarja a lakótelep-szörny ezen szélső csápjait.)

Múlt héten utazni szerettem volna – lélekben –, ezért felütöttem egy gyönyörű színes fényképalbumot, amelyet az egyik milánói kedvencemnek számító, Brera palotában berendezett képtárban vettem 1995-ben, s amely e nagyszerű gyűjtemény darabjai közül százkilenc remekmű reprodukcióját kínálja, megfelelően tudós magyarázatokkal, melyeket maga a múzeum főigazgató-helyettes asszonya írt.1

Akkor ért a hideg zuhany! Ugyanis a lapozásban éppen az 507. leltári számot viselő festményhez értem, amely Timoteo Viti Angyali üdvözlete. Ez a Perugino-tanítvány – még Raffaello előtt – szintén az alakok lélektani jellemzésének finomításán dolgozott. Mária, az arkangyal és a galamb-Szentlélek által küldött csöppnyi isteni magzat tekintete ezen a képén is hihetetlenül bájos mosolyban egyesül. Ez rendben is volna, de a tudós szerzőnő a Szeplőtelen Fogantatás ábrázolásának minősítette a képet!!!

Persze már 1995-ben is sokat tudtam, vagy sejtettem arról, hogy az olasz baloldal és jobboldal hatalommegosztásának egyik alappillére az volt, hogy hagyják érvényesülni a leninista, a sztálinista, maoista, guevarista alapműveletlenséggel rendelkező baloldalt az oktatásban és a tudományban. Nagyon kedveltem a kiváló milánói karikaturistát is, Giorgio Forattinit; egyik kedvenc gúnyrajzát akkor készítette, amikor az Olasz Kommunista Párt vezetője 1993-ban bevallotta, hogy rendszeresen húztak pénzügyi támogatást a szovjet titkosszolgálatoktól, de emellett persze nem vetették meg a titkos svájci számlákat sem. Ezen a képen a marsalli egyenruhában pompázó Sztálin elvtárs egy bunkósbottal kergeti az olasz kommunista vezetőket és azt ordítja feléjük: Hülyék! Minek kellett nektek svájci számla, miért nem elégedtetek meg az én rubeleimmel?!2

Azt viszont legszebb álmaimban sem gondoltam, hogy olyan valaki lehet a Brera helyettes-szuperintendánsa, aki összekeveri az Angyali Üdvözletet Máriának az eredendő bűntől mentes születésére vonatkozó, századokig vitatott egyházi tanítással, és amelynek csak XI. Kelemen pápa engedélyezte általános ünnepként való megülését 1708-ban, sőt, a Conceptio Immaculatát isteni kinyilatkoztatáson alapuló dogmaként csak IX. Piusz hirdette ki, 1854-ben. Tehát Viti nehezen festhette volna meg, 1521-ben, ráadásul Jézuskával, Gábriellel stb., mikor Mária éppen csak megfogan! Ilyen művészettörténész-hallgatót talán még Aradi Nóra sem engedett volna át, pedig ő mindig hordott magánál töltött revolvert, amelyet néhány nagydoktori védésen elő is vett a retiküljéből.

Na mármost, mint olaszországi katonaéveinket letöltött egyedek hazajövünk csak két (fa)tornyos Nagyabonyunkba, és világosan akarunk látni, a tűzzel-vassal terjesztett kommunista elhülyülés történetének egy olyan ágát kell néhány példával illusztrálnunk, amely – hogy az előbbi példánál maradjunk – minden településen, trianoni határokon belül és azokon túl még annak a két fatornyos templomnak az elpusztítását is az Általános Boldogsághoz vezető út kikerülhetetlen állomásának tartotta. (Vperjod na lenyinszkoj putyi! – ahogy a művelt [és jól lerubelezett] francia [pl. Aragon] mondja.)

Összeállítottam tehát az Eljövendő Totális Hülyeség felé vezető magyar út néhány dokumentumát, egy kis antológiát.


 

I.


 

Cseke Péter kolozsvári egyetemistaként Ady-szótárt szeretett volna összeállítani, de ezt nem lehetett megcsinálnia. Idézzük: „Egyetemi éveim során aztán többé nem került szóba Ady költői szótára. Azóta is várom, hogy a Zrínyié, a Balassié, a Petőfié, az Aranyé, a Juhász Gyuláé, a Radnótié mellett mikor vehetem kézbe az Adyét is. A számítógépek világában talán nem nyúlik túlságosan hosszúra ez a várakozás. Hiszen az Osiris Kiadó jóvoltából 1997-ben megjelent a versek összkiadása, a prózai szövegek (cikkek, tanulmányok, feljegyzések) pedig az Akadémiai Kiadó kritikai kiadása alapján állnak a szótárszerkesztők rendelkezésére. Egy szúrópróba szerint a magyar szó szerepel a legtöbbször Ady költői szóhasználatában, ezt követi az Isten, majd a halál. Ez lenne az egyik magyarázata az Ady nélkül töltött lélekszikkasztó időknek? Amelyek száműzték a magyar, az Isten és a halál fogalmát még a költői szótárakból is?”3


 

II.


 

A cenzor így látta: A magyar mindenképpen veszélyes, akkor is, ha nem Ady neveli, hanem csak a tündérmese. Elvtársak, intézkedni! Íme egy példa:

2. Kedvesfi. [...] (tündérmese)

Cselekménye: Krisztus és Szent Péter elhagyott gyermekre találnak. Magukkal viszik és felnevelik. Mikor már önállóan is megélhet, megajándékozzák az állattá változás tudományával, és útjára bocsátják. Kedvesfi királyi városban elszegődik pulykapásztornak. Megszereti a király leánya, s annak unszolására asztali inassá léptetik elő.” Két ellenfele megbűnhődik, „Kedvesfi pedig elnyeri a királyleány kezét és a fele királyságot.” [.] „Bár a mese a jelzett típusnak kerek változata, közlését elhagytuk a benne túlzott mértékben jelentkező vallásos-misztikus elemek miatt.”

Ez a maga szókimondásában páratlanul igaz és tökéletesen megfelel a kommunista sajtószabadság törvényeinek. Talán még egy iciri-picirit fokozni is lehet, ha műfajelméleti meggondolásokat keverünk bele. Íme a példa:

37. Halász Márton és Harcs Anna. [...] (tündérmese)

Cselekménye: Magányos, ájtatosan élő öregember vándorlása során elhagyott kunyhóra talál, melyben ember nem lakik, mégis terített asztal várja. Halászni szeretne, magától előteremtődik a halászfelszerelés. Kifog egy harcsát, a hal gyomrában apró leánykát talál, ki másnapra szép leánnyá változik. Gyermekének fogadja, megkeresztelik egymást égből aláhulló kehelyből Halász Mártonnak, illetve Harcs Annának.” Pfuj! Nem is akarom tisztelt felvilágosodott olvasóim gyönge gyomrát elrontani ezzel a klerikális halászlével, ezért csak röviden közlöm, hogy a végén Márton és Anna meghívja ebédre Istent, aki a bűnös király városát elsüllyeszti, a furcsa párt pedig fölviszi a mennybe. Csak egyetérthetünk a kiadó felelős elvtársának ítéletével: „A történet elbeszélésén eluralkodik a népi mesemondás hangjától idegen vallásos-misztikus szemlélet. Közlését emiatt mellőztük.”4


 

III.


 

A cenzor tovább töprengett. Így aztán csak kipusztulnak előbb-utóbb ezek az átkozottak. Ettől félt például egy tipikusan antikommunista költő, Kányádi Sándor. Egy részlet:


 

vannak vidékek ahol a

várótermekben éjszaka

a félhomály s a bűz

füstjéből mintha tűz

parázslana föl félnomád

éjfél utáni nyelv üti föl táborát

szitkok jajgatás röpköd és

arany- és kivertfogú röhögés

felkúszik a falon a mennyezetre hág

elnyomja a kinti tolató-zakotát

elhessenti a riadt mozdonyfüttyögést

nő és feszül már-már a tetőn ütve rést

köpenyed mögül félve ki-kilessz

látomás kísért hogy vajon mi lesz

mondjuk két-három század év után

a szent mihály templom gótikus ablakán

lábuk lógázva a szentély serlegét

köszöntik egymásra akár csak az elébb

leharapván a flaskakupakot [...]5


 

IV.


 

Az idén száz éve született és húsz éve halott Mészöly Miklós írta: „Mozdulatunk a nélkülözhetetlen töltelék-páriák maradék erőfeszítése: legalább a félkar félszeg »bástyájával« jelezni – s legalább a csajkakanalazás idejére –, hogy bár tisztában vagyunk a kollektív árfolyamunkkal, van még emlékünk róla, hogy mi jár ki és mikor, még egy állatnak is a személyes háborítatlanságból. A kenyér komótos és művészi farigcsálása lemezvékony szeletekre szintén idetartozna; de hadd ne említsük. Ez az előírásos-szertartásos művelet túlságosan is gyakorlatias, és nélkülöz minden hóbortot. Az az egyszerű tapasztalat magyarázza, hogy így tovább tart a kenyér, s a lassúbb és többszöri rágó-pempősítő szájmozgás több nyálat termel – a több lenyelt nyál pedig nagyobb jóllakottságérzés. De ez különben is inkább fogolytáborbeli tapasztalat, ami nem mindig és nem mindenütt korlátozódik a háború idejére, a béke kivételes színfoltja is lehet. S az végül is elkövetkezik, mondják – a béke –, ami majd nevetségessé teszi az idejétmúlt divatképeket, átfesti őket, s csak az ismer rájuk a smink alatt, aki a régieket is ismerte.”6

Vörösmarty volt a nemcsak (dráma- és mese-) írónak, esszéistának, hanem költőnek is elsőrangú Mészöly legkedvesebb poétája. Idézzünk tehát két Mészöly-epigrammát. Az első azt élesíti ki, amit az előbbi prózában is tanít: a „béke” divatszó, mondjuk talán a „háború” argóban.

Csongor: „Az a jóslat, hogy ebben az évben nem lesz háború. „És mi lesz helyette?” Balga: A második pedig ez, amelyben Isten, Ember, Föld szerepel, vörösmartysan:


 

Négy sor Vörösmartyra


 

nyűvek országútján terített

szemfedő az ég;

emeli vihar, ejti szélcsend,

oncsor nézi tükörben magát.7


 

 

Jegyzetek:

 

1 Maria Teresa Binaghi Olivari: La Pinacoteca di Brera. 1995, B Bonechi, Milano, 62.

2 Mascalzonate, Il meglio di Forattini a colon, Mostra alla Galleria Salamon, Milano, Marzo 1994.

3 Cseke Péter: Trianoni hófogságban 1918–1945–1990. Eszmetörténeti tanulmányok. 2020, Budapest, Nap Kiadó, 57. A szövegben említett „szúrópróba” a lapalji jegyzet szerint: Mártonfi Attila: Számítógép és írói szótár – különös tekintettel a készülő József Attila-szótárra, in Magyar Nyelv (2014), 30–46.

4 A kecskés ember. Udvarhelyszéki népmesék. Kolumbán István gyűjteményéből válogatta, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin. Kriterion Könyvkiadó, 1972, Bukarest, 198; 202–203.

5 Kányádi Sándor: Éjfél utáni nyelv, in Egyetlen verseink. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Somos Béla. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991, Budapest, 89.

6 Mészöly Miklós: Háborús divatképek, in Ez most a divat. Tanulmányok, esszék, cikkek, versek, novellák. Szerk. Horgas Béla–Levendel Júlia. Gondolat, 1981, Budapest, 228–229.

7 Mészöly Miklós: Elégia. Szerk. Nagy Boglárka–Thomka Beáta. Jelenkor–Kalligram, 1997, Pécs–Pozsony, 132; 87.


« vissza