Felhasználónév: Jelszó: Elfelejtette a jelszavát?Regisztráció
Danube Institute
NKA
OTP Bank
Prima Prissima díj 2003
EEM
Príma-díj
Magyarország Barátai Alapítvány
Polgári Magyarországért Alapítvány
Batthány Alapítvány
Hungarian Review

„Tudnunk kell, mi történt velünk, és azt is, hogy miért” – Herczegh Géza könyvének új kiadása elé

"Történelmi munkái olyan vérbeli jogászra vallanak, aki a józan észt, az emberi természet törvényszerűségeit, a gyakorlati élet kihívásait veszi alapul gondolatainak mérlegelésekor és mindeközben evidensen képes egyszerre figyelembe venni a nemzetközi és magyar szempontokat."

A magyar történelmi közfelfogás régi és teljes mértékben mindmáig ki nem nőtt fogyatékossága, hogy látóhatára a Lajtától legfeljebb az Al-Dunáig terjed, pedig hazánk nem szigetország és nem vette körül soha kínai fal. Európa közepén terül el, és a kontinens nagy mozgalmai rendre végiggyűrűztek rajta. Még a kizárólag belsőnek látszó események is nagyrészt nemzetközi erőviszonyok függvényei voltak, aminek tudatosítása előfeltétele annak, hogy múltbeli sikereinket nacionalista túlzásoktól mentesen, valós arányaiknak megfelelően láthassuk, de ugyanaz szükséges ahhoz is, hogy hajdani kudarcaink igazi okait ne – az ellenkező elfogultságba esve, mindig magunkban keressük”1 – fogalmazott Herczegh Géza, akinek egész pályafutása során nem titkolt célja volt, hogy a magyar közgondolkodás részévé tegyen egy olyan szemléletmódot, amely a saját történelmét evidensen világpolitikai és kelet-közép európai összefüggésekben értelmezi. Ez a szélesebb, több szempontot integráló perspektíva – véli Herczegh – nem csak a közgondolkodásban, de a magyar történetírás hagyományaiban sem kellően kiérlelt: a történészeink sűrűn esnek abba a hibába, hogy a velünk történteket a sajátos belső viszonyokra koncentráltan mérlegelik, a világpolitikai összefüggésekből fakadó kényszereket sorsrontó igazságtalanságnak tekintve, de gyakori a másik véglet is, amikor kizárólag a nemzetközi politika logikájából indulnak ki, kárhoztatva és politikai szűklátókörűségnek minősítve minden, azzal össze nem egyeztethető magyar szempontot.

Herczegh Géza a fent idézett gondolatot a rendszerváltozást követően vetette papírra, amikor a történelmi tényeket, személyek szerepét, gondolatok jelentőségét és irányultságát eltorzító kommunista történetírás kényszereitől megszabadulva, óriási feladatok álltak a közelmúlt eseményeit feldolgozó történészek előtt, hiszen szűken véve hetven év történéseit kellett alapjaiban újra feldolgozni, átgondolni, megírni. Herczeg azonban nem csupán új összefüggéseket, hangsúlyokat, eddig fel nem tárt dokumentumokat, ideológiától független értelmezést vár el, hanem új látásmódot is, amelynek a „történész-szakmai horizonton túlmutatóan” a külpolitikai és történelmi gondolkodásunkban is érvényre kellene kerülnie. És ami nagyon fontos: Herczegh nem csak megfogalmazza ezt az igényt, de egész életét átszövi az a munka, melynek eredményeképpen meg is írja azt a diplomáciatörténeti áttekintést, amely ebben a széles perspektívában gondolja végig a magyar történelmet. A Magyar Szemle gondozásában most megjelenő monográfia: Magyarország külpolitikája 1914 – 1945, Magyarország a világháborús Európában az e törekvés mentén született kötetek, tanulmányok, esszék egyik, talán legfontosabb darabja.2

A szerző mindenképpen nagyívű kihívás elé állította saját magát és a magyar történetírást is, és mindezt úgy, hogy ő a maga hivatására nézve nem is történész volt, hanem jogász: a nemzetközi jog professzora, a rendszerváltozás utáni Alkotmánybíróság tagja, a Hágai Nemzetközi Bíróság magyar bírája. Ahogy Gergely András Herczegh Géza: Peres örökségünk című könyvének recenziójában megfogalmazta: céhen kívülről érkezett.3 De talán éppen ez az adottsága tette őt alkalmassá arra, hogy magától értetődő természetességgel emeljen be az elemzéseibe a magyar történeti gondolkodást megújító új nézőpontokat. Történelmi munkái olyan vérbeli jogászra vallanak, aki a józan észt, az emberi természet törvényszerűségeit, a gyakorlati élet kihívásait veszi alapul gondolatainak mérlegelésekor és mindeközben evidensen képes egyszerre figyelembe venni a nemzetközi és magyar szempontokat. Az életidegen problémákon való rágódás és a túlzó teoretikus okoskodás pedig távol áll tőle. Ugyanakkor, azt is fontos hangsúlyozni, hogy Herczegh Géza csupán végzettségére nézve nem „szakmabeli” történész, hiszen ezer szállal kötődik a történetírás mesterségéhez és ízig-vérig tudós ember.

1928-ban, a trianoni békeszerződés következtében már cseh-szlovák állampolgárként született a felvidéki Nagykaposon. Jogász édesapját kisgyermekként elveszítette. Nevelőapja, Tóth László a kor neves történésze, a két világháború között a pécsi, 1945 után a szegedi egyetem bölcsészettudományi karának dékánja. Herczegh Géza gyakran megemlékezett a közép- és újkori magyar és egyetemes történelmet oktató nevelőapa meghatározó hatásáról. Ahogy egy interjújában megfogalmazta, a gondolatot, miszerint „Magyarország történetét kívülről nézve, azaz a nemzetközi kapcsolatok oldaláról kellene értelmezni”,4 ő ültette el benne. De példát jelentett számára abból szempontból is, hogy a történelmi tudás a valós életben kamatoztatható és az ott szerzett tapasztalatok alapján árnyalható. Tóth László mint egyháztörténész széles kapcsolatokkal rendelkezett a katolikus klérus legfelsőbb köreiben Mindszenthytől Apor Vilmoson át Zichy Gyuláig bezárólag, a két világháború között pedig kutatóként hosszú éveket töltött római Magyar Intézetben, amikor is személyes ismeretséget kötött számos befolyásos személlyel a Vatikánban, köztük Pacelli bíborossal, a későbbi XII. Piusz pápával. Egyfajta diplomáciai összekötőként működött a magyar civil egyházi szervezetek és a vatikáni körök között, amiért 1940-ben a pápai Benemerenti-érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki. A háború után Tildy Zoltán a kisgazdapártba belépett, 1947-től országgyűlési képviselő Tóth Lászlót kérte fel, hogy utazzon a Vatikánba, és kezdje meg a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a tárgyalásokat. A kommunista párt egyre diktatórikusabb politikája azonban 1948 végén arra késztette Tóth Lászlót, hogy lemondjon a mandátumáról és a Szegedi Egyetemi Könyvárba vonuljon kutatóként vissza.

Az idegen nyelvek fontosságának tudatosítása is a nevelőapa intelmei közé tartozott. Herczegh Géza a francia nyelvet a kéttannyelvű gödöllői Premontrei gimnáziumban sajátította el, az utolsó két évet magántanulóként végezte, hogy a szegedi egyetem angol és német szakán rendkívüli hallgatóként tanulhasson. 1947-ben, amikor beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karára, már magas szinten beszélt három idegen nyelven és ez a nemzetközi jog irányába orientálta. Ezen a tudományterületen még a kommunista Magyarországon is szükség volt az átlagon felüli nyelvtudásra, és ez tette lehetővé, hogy a jogi tanulmányok 1951-es elvégzése után bekerülhetett a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetébe. Az MTA személyzeti osztályvezetőjének 1961-es jellemzése beszédes képet ad Herczegh-ről is és a korról is: „Pártonkívüli. Politikai nézetei között fellelhetők még a polgári felfogás maradványai, leküzdésükhöz még jelentős fejlődéshez van szüksége.” Ugyanakkor elismeri, hogy „szaktudása nélkülözhetetlen a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásban, valamint a Magyarországot közvetlenül érintő nemzetközi megállapodások és új nemzetközi jogi alapelvek vonatkozásainak vizsgálatában.”5 1960-ban a Marx Károly nevét viselő budapesti közgazdasági egyetemen felkérték diplomáciatörténeti előadások tartására. Ehhez kapcsolódóan született történeti munkásságának első kötete, a Diplomáciai kapcsolatok története 1914-1945-ig, egyetemi jegyzet formájában.6

Herczegh Géza a történelmet, a nagyhatalmi játszmák nemzet- és sorsfordító hatását saját bőrén tapasztalta meg. Polgári család értékrendjében nőtt fel, az egyetemen Búza László és Bibó István nyújtottak számára életre szóló példát a demokratikus jogfelfogásról, jogászként azonban már egy kommunista világban kellett helytállnia. Műveltsége, speciális szak- és kimagasló nyelvtudása azonban lehetőséget adtak számára, hogy ne kelljen a szűk ideológiai keretek rabjává válnia. A rendszerváltozás időszakában már nemzetközi hírű jogtudós, és azon kevesek közé tartozott Magyarországon, akik a jogállamiság és a demokrácia viszonyaihoz igazított jogrendszerek szakértői. A kommunizmus összeomlása után, mint az egyik elsőként megválasztott alkotmánybíró az új alkotmányos gondolkodás megszületésénél bábáskodott, majd a Hágai Nemzetközi Bíróság magyar bírájaként az európai színtéren megtapasztalhatta a nemzetközi diplomácia finomságait. A politikai és történelmi fordulatok, a nemzetközi összefüggések súlyáról nem csupán tudása, de személyes tapasztalata is volt.

Herczegh Gézát többek között az élettapasztalata avatta a történelem mesterévé, a nagyvilágban pallérozódott történettudományi műveltsége, olvasottsága pedig példaértékű. Ennek köszönhetően Herczegh Géza történeti munkái a történettudomány legszigorúbb vizsgáját is kiállják. Ugyanakkor egy olyan gyakorlati diplomata látásmódja érhető bennük tetten, akinek hivatása, hogy Magyarországot és a magyar érdekeket képviselje, tehát nem lehet kívülálló, sikere sokban attól függ, hogy mennyire képes a magyar sorskérdéseket, azok teljes átérzésével együtt, a nemzetközi összefüggések perspektívájában elhelyezni. Ebben a látásmódban a világpolitikai dimenzió nem a külső szemlélő közömbös attitűdjét hívja elő, éppen ellenkezőleg, értelmet ad a magyar léthelyzetből önmagában nem értelmezhető eseményeknek.

Talán éppen ebből a megélt tapasztalatból fakad, hogy Herczegh elemzésében a világpolitika mellett hangsúlyos szerepet kap egy köztes távlat is, még pedig a kelet-közép-európai térség szerepköre. A nagyhatalmi politika nagyon hasonló sorsot szabott osztályrészül e régió államainak, még ha ez sokszor nem is tudott köztük sorsközösséget teremteni. Herczegh Németh László gondolataira hivatkozva hangsúlyozza, hogy a térség országainak „még a nagy dátumaik, a nagy politikai és irodalmi szerepeik is csaknem ugyanazok. Mindnek van mohácsi és fehérhegyi csatája, mindnek van Kazinczyja és Eminescuja, és a társadalmi szervezet, amelyet történetünk reánk hagyott – ha más-más fokban is: mind ugyanattól a végzettől beteg.” Éppen ezért nem elég a világpolitikai dimenzió, saját sorsunk megértéséhez nélkülözhetetlen a hasonló történelmi szerepre predesztinált kelet-közép-európai államok történetének elemzése is. „Európa távlatnak sok ide, Magyarország kevés.”7

Ez a látásmód magyarázza, hogy a szerző a Magyarország külpolitikája 869-1919 című8 kötet folytatásának tekinthető munkában miért tárgyalja újra, immár a II. világháború fényében újrarendezve és szerkesztve az I. világháború eseményeit, a 20. század első két évtizedében történtek leírását, hangsúlyait, kiegészítve a kelet-közép-európai térség (geo)politikai viszonyainak kezdetekig tekintő rövid összefoglalásával. „Ez a könyv nem azért íródott, hogy egyeseket felmentsen, másokat pedig elítéljen, hanem azért, hogy végiggondolja és másokkal is végiggondoltassa Kelet-Közép-Európa népeinek nemzetközi helyzetéből adódó problémáit. [...] A 20. század nemzetközi eseményeinek, összefüggéseinek ismerete nem szaktudósok ügye, hanem az általános műveltség nélkülözhetetlen része. Tudnunk kell, mi történt velünk, és azt is, hogy miért. Gondoljuk át újra meg újra, és vitassuk meg – harag és elfogultság nélkül” – foglalja össze Herczegh munkája „küldetését”. Ehhez, a velünk történtek megértéséhez vezető vitához, közös gondolkodáshoz ad szempontokat, háttéranyagot, fogalmaz meg kérdéseket, és mutat példát szemléletmódjával, amelyik amellett, hogy több síkot képes átfogni, nem akar mindenáron pálcát törni a múlt generációi felett, sokkal inkább kapcsolódási pontokat keres a szülők, nagyszülők, dédszülők világához.


 

 

Jegyzetek:

 

 

1 http://mek.oszk.hu/01000/01099/01099.pdf (Letöltés ideje: 2021. 05. 06). Jelen írás a következő kötet új és bővített kiadása alkalmából készült: Herczegh Géza: Magyarország külpolitikája 1919-1945. Magyarország a világháborús Európában. Magyar Szemle Alapítvány, 2021, Budapest.

2 Herczegh Géza fontosabb történeti munkái: A diplomáciai kapcsolatok története 1914-1945-ig. I-II. Tankönyvkiadó, 1966, Budapest (1982-ig 8 kiadást ért meg); A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig – Magyarország a világháborús Európában. 1914-1945. Magyar Szemle, 1999, Budapest; Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története. Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2001 Budapest (társszerző: Arday Lajos, Johancsik János); Európa Közepén és Európa peremén. Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története. 896-1945. Mikes International, 2003, Hága; Peres örökségünk. Tanulmányok. Magyar Szemle, 2005, Budapest; Magyarország külpolitikája 896-1919. Magyar Szemle, 2019. A most megjelenő kötet A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig című monográfia javított kiadása. A különböző szövegvariánsok és a szerző feljegyzései összevetésre kerültek, a szakirodalom kiegészítésével a főszöveg és a jegyzetapparátus pontosítva és egységesítve lett.

3 Gergely András: Kihívások – A Céhen kívülről. In Magyar Szemle, 2005 (Új Folyam XIV.) 11-12. sz. 154-158.

4 Idézi: Szalayné Sándor Erzsébet: Laudáció – Herczegh Géza Gábor tiszteletére. 9-12. 9. In Emlékkötet Herczegh Géza születésének 90. évfordulója alkalmából. Szerk. Béli Gábor – Kis Kelemen Bence – Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet. Studia Europaea, 2018, Pécs.

5 ÁBTL 3.2.6. OL-8-028/8. Párizsi rezidentúra levelezési dosszié. Gujdi Barna, az MTA Személyzeti Osztálya vezetőjének jellemzése Herczegh Gézáról. 1962. október 1. III/186.

6 E jegyzet alapján készült Herczegh Géza monográfiája: Magyarország külpolitikája 896-1919. Kossuth, 1987, Budapest.

7 Németh László: Most, Punte, Silta. In Híd (I. évf.) 1. sz., 1940. szeptember 27.; Uő: Sorskérdések. Elvek-képek nélkül, mozgalom, a történelem fölé, újságíró-újság nélkül, világosodás. /Németh László munkái./ Magvető Könyvkiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, Budapest, 551-552.

8 Az 1987-ben jelent meg Herczegh Magyarország külpolitikája 896-1919 című munkája. A rendszerváltás után részletesen átdolgozta és kiegészítette, valamint 2. kötetként megírta az 1919 és 1945 közötti események történetét. Az 1919-ig terjedő időszakot feldolgozó kötet javított és bővített kiadását a Magyar Szemle Alapítvány 2019-ben jelentette meg.


« vissza